Cégtörténet

Szemelvények a diósgyőri anyagvizsgálat történetéből

Dr. Kovács Károly
ügyvezető igazgató
METALCONTROL Kft.

A tudomány- és technikatörténetben a fejlődést jelentő eredmények általában nem egy konkrét időponthoz köthetők, hanem csak egy korszakot, egy időintervallumot tudunk megadni ezek felismerésére.

Egy társaság megalakulása, vagy egy cég alapítása azonban mindig konkrét dátumhoz kötött, amelyről alapító dokumentumok tanúskodnak. Ilyen módon tudjuk, hogy a Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete 1897. június 16-án alakult meg, vagy - ami a jelen írás szempontjából fontos -, hogy a diósgyőri kamarai uradalom területén vasgyár létesítését határozta el Mária Terézia császárné és királynő 1770. szeptember 28-án.

A Magyar Anyagvizsgálók Egyesülete megalakulásának századik évfordulója sokféle lehetőséget kínál elemzésre. A többi előadó nyílvánvalóan a saját szempontjait figyelembevéve elemzi az egyesület szerepét, így én is csak a diósgyőri vonatkozásokra szorítkozom. A fenti két dátumból kiolvasható, hogy az egyesület megalakulásának idején a diósgyőri gyár - így vele együtt az anyag- és termékvizsgálat is - már mintegy 130 éves volt. Előadásomban ezért azt kívánom elemezni néhány dokumentum segítségével, hogy milyen okok játszhattak közre a nemzetközi példákon túl, hogy szükség volt az anyagvizsgálók egyesületére, illetve milyen szempontok vezérelték a diósgyőri anyagvizsgálókat és az egyesület vezetőit, hogy vállalatok is csatlakozzanak hozzá.

A korabeli Révai Nagy Lexikon VI. kötetében (1912.) ez olvasható

"Egyesület, és az evvel egyértelmű egylet, bizonyos cél elérése végett szervezett természeti v. jogi személyek egyesülése ...".

Érdekesnek látszik tehát arról elmélkedni, hogy egy 130 éves cégnek milyen céljai lehettek és mi alapján döntött úgy azzal, hogy belépnek az anyagvizsgálók egyesületébe.

Az egyesület alapító okirata nem áll rendelkezésemre, azonban az Anyagvizsgálók közlönye 1. számában (Budapest 1914. június 25.) Rejtő Sándor professzor Elnöki beköszöntőjében ez olvasható:
"Hálás köszönetemet nyilvánítom ezért tervem előmozdítóinak, különösen a következő cégeknek:

" a Magyar Kir. Állami Vasgyárak Központi Igazgatóságának, aki budapesti gépgyárával, diósgyőri acélgyárával, vajdahunyadi, zólyombrezoi és kudzsíri vasgyáraival összesen évi 600 K-val lépett be tagul."

Ez a megfogalmazás azt sejteti, hogy a Diósgyőri Acélgyár nem alapító tagja az egyesületnek, azonban az elnöki köszönetnyilvánítás további kilenc néven nevezett cége azt sejteti, hogy az alapítás szűk tudományos körben történt és Rejtő professzor elnöksége alatt vált nagy létszámú és sokoldalú szervezetté.

A közlöny 1.számának további érdekessége, hogy az elnöki beköszöntő és az előszó után az első tanulmány " A vas- és acélfajták melegkezelése " címet viseli, és amely a diósgyőri anyagvizsgáló intézet vezetőjétől Fábry Zsigmondtól való, aki " a metallográfiai anyagvizsgálat gyakorlati értékét " mutatta be hőkezelési kísérletek során.

Az a körülmény, hogy a közlöny első tanulmánya nem egyetemi tanári üzenet a felhasználóknak, a gesztuson túl azt is mutatja, hogy a Fábry Zsigmond által bemutatott tématerület abban az időben újszerű volt és tudományos értéke is nemzetközi szintűnek számított. ( Fábry ezt a tématerületet az 1912-es New York-i anyagvizsgáló konferencián mutatta be, a közlönyben szereplő anyag pedig az Anyagvizsgálók Egyesületének XVII. évi rendes közgyűlésén hangzott el.)

Úgy gondolom, hogy Rejtő Sándor professzor és Fábry Zsigmond laboratóriumvezető munkásságából és az 1914-es " egymásra találásából " egyértelműen kiolvasható a közös cél, amit a későbbi évtizedekben el is értek, hiszen háborúk és egyéb nehézségek ellenére megérte az egyesület a száz évet feloszlás és szüneteltetés nélkül.

Fábry Zsigmond 1889-ben került Diósgyőrbe, miután elvégezte a selmeci akadémiát. Ebben az időben 2 év gyakorlati munka után lehetett csak diplomát kapni, amit 1901-ben meg is szerzett. 1914-ben tehát már 13 illetve 15 év munkája állt mögötte, ami a diósgyőri hagyományokon és a selmeci akadémián tanultakon alapult.

Az anyagvizsgálat fejlődésének határpontjai

Mielőtt bemutatnám a napjainkban is alkalmazott és számomra különösen érdekes módszert tartalmazó dokumentumot egy "kormeghatározási" skálát is szükséges alkalmazni, hogy becsülni tudjuk az események és eredmények újszerűségét, nemzetközi értékét.

1800 A sztöchiometria kifejlődése, amely lehetővé tette a mennyiségi elemző kémia fejlődését
1814 Telford elsőként felveszi a vas szakítódiagramját
1820 A.Widmannstätten meteoritvas maratott csiszolatán megfigyeli a kristályos szerkezetre utaló rajzot
1864 H.C.Sorby kidolgozza a fémcsiszolat készítésének módszerét és elkészíti az első mikrofelvételt
1900 Brinell bemutatja a keménységmérő gépét
1930 E.Bain megszerkeszti az első izotermás átalakulási diagramot

 

1802-ből származó tanúsítvány

A tanúsítvány, vagy ahogy ezt abban az időben nevezték " bizonyság levél " keletkezésének körülményei a következők.
Az acélgyártási technológia lehetősége ebben az időben olyan, hogy egy valamire való méretű darab ( termék ) előállítása nem volt lehetséges egyazon adagból.
Ezért az egyszerre készült acéldarabokat kovácsolással először nyújtották, majd több lenyújtott darabot ugyancsak kovácsolással (kovácshegesztés) egyesítettek, amit hámorozásnak neveztek
( hammer = kalapács ). A Diósgyőr fölötti bükki település, ahol a kovácsműhelyek voltak, erről kapta a Hámor nevet.
Az így készült termék minősége nagyban függött az " összekötendő " acéldarabok minőségétől, valamint a hámorozás sikerétől, ezen keresztül az alkalmazott technológiától és a személyektől (tervezők és munkások).
A gyáralapító Fazola Henrik 1779-ben meghalt, fiát Frigyest pedig 1793-ban felvették a selmecbányai akadémiába. Végzés után stayer és karintiai gyakorlattal a birtokában tér haza Diósgyőrbe. Itt 1800-tól megindította az acélgyártási kísérleteit. Már 1802-ben sikerült olyan finomított acélt előállítania, amely alig maradt alatta az angol acélnak. Ezért 1803-ban a bécsi bányakincstártól elismerést is kapott.

Az üzleti eredmények javítása, a piaci pozíció erősítése és az a technikai körülmény, hogy a vizsgálatokat nem lehetett bárhol elvégezni, szükségessé tette olyan tanúsítványok beszerzését, amelyben jelentős felhasználó jelenti ki hivatalosan az acél megfelelőségét. Egy ilyen bizonyságlevelet mutat az 1.ábra 1802-ből.

Az első fennmaradt elismerő vélemény a diósgyőri acélról, 1802-bõl.

Alább is meg írva adjuk tudtára akiknek illik ezen levelünknek rendiben, hogy mi az Diós Győri Hámorban készült acélt megpróbálván, jónak, audentisnek és tökéletesnek találtuk.

Melyről adjuk ezen saját kezünk aláírásával és szokott céhünk pecsétjével megerősíttetett bizonyság levelünket.

 

Miskolc 1802 szept. 25.
Fő Céhmester Nagy Izsák
Kis Céhmester Kun János
Notárius Ágoston József
Ketskés György

1. ábra

Miről is szól ez a bizonyságlevél? Két felhasználó megvizsgálta a diósgyőri acélt és közösen értékelve, jelentik ki, hogy az megfelel az elvárásuknak, követelményeiknek.

A tanúsítvány a notárius ( = közjegyző ) előtt születik, hogy hitelessé váljon.
Az eljárás megfelel napjaink megfelelőség vizsgálatának, - értékelésének és - tanúsításának, amit ma már nem csak termékre, hanem vizsgálatra, termelési - vagy egyéb tevékenységre is használunk és többek között az európai integráció egyik eszköze.

2. ábra

Körvizsgálat a XIX.sz. elején

A napóleoni háborúban a Habsburg sereg, amelynek jelentős részét a magyar katonák tették ki, mintegy 20 évig fegyverben volt. A kor acélgyártási technológiájával elég nehéz volt a háborúban tönkrement és elkobzott fegyverek pótlása, új csapatok felfegyverzése. A növekvő acélhiány miatt új beszállítókat kellett keresni. Ekkor esett a választás a diósgyőri acélra. Az acél megfelelőségének vizsgálatát és értékelését egy ma is ismert és alkalmazott, szabványosított eljárással, a körvizsgálattal állapították meg 2.ábra


2.ábra Widmannstättennek és Jacquinnak elismerő véleményét tartalmazó jegyzőkönyv részlete
( Bécs, 1815. febr. 4. )
 
A német nyelvű jelentésből kiderül, hogy a diósgyőri acélt 13 különböző vizsgáló helyen elemezték, ellenőrizték és ezek alapján lett hadianyag beszállító a diósgyőri gyár. A vizsgálati jelentést ( Alois von Widmannstätten és Jacquin Miklós ) a kor két jelentős kémikusa írta alá Bécsben 1815 febr. 4-én.

A jelentés külön értéke az anyagtudományban jelentős tekintélynek számító személy sajátkezű aláírása.
A háborúk befejeztével a vas- és acélkonjunktúra megszűnt. A bécsi udvar az osztrák vas- és acélgyárak érdekében elhatározta a Diósgyőri Vasgyár felszámolását. 1817-ben eladásra kínálta fel 70 db kincstári részvényét, Fazola Frigyest pedig a rohnitzi kincstári vasgyárba helyezték át igazgatónak.

 

Beszállítók vizsgálata és kiválasztása a legutolsó gyáralapításkor

Az 1867-es kiegyezés után, de még abban az évben Lónyay Menyhért akkori pénzügyminiszter és Baross Gábor közlekedési miniszter kezdeményezésére beindult a már több évtizede gróf Széchenyi István által is szorgalmazott vasútépítő program. A program hazai vas- és acélgyártási bázis megteremtését kívánta meg, így kezdődött meg a vasgyár építése a Miskolc város és Diósgyőr község közötti területen, amit ma is Diósgyőr-Vasgyárnak nevezünk.

3. ábra

Mint tudjuk, ez a fejlesztő program a századfordulóra elérte, hogy akkor a mainál négyszer nagyobb területű ország vasúti hálózata elkészült.Ez a program kényszerítette ki az anyagvizsgálat meghonosodásának és fejlesztésének egy jelentõs részét is.

A különböző bányákban talált ércek vizsgálatai alapján választották ki a beszállítókat. A 3.sz. ábra egy 1868. okt. 22. kelt bizonyítványt ( Ausweis ) mutat, amelyen a Diósgyőri Vasgyár beszállítóiként figyelembevett bányák anyagát értékelték. A vizsgálat az ércek több mint tíz alkotójára vonatkozott. A kissé nehezen olvasható dokumentumból egyértelműen nyomonkövethető a minta származása ( a fejléc adatai No1-No8 ), a minta kezelése, ( a fejléc baloldali széles rublikája ), amely 100 0C -on szárított 100 gr-os mintát jelentett és a szokásos vizsgálati módszert alkalmazták.

 

3.ábra.
1868 okt. 22. kelt bizonyítvány (ausweis)


A diósgyőri vizsgáló laboratóriumok alapítása

A kémiai elemzések Diósgyőrben való megindulásának első lépéseiről adataink nincsenek. Arról viszont a korabeli feljegyzés már tudósít, hogy 1870-ben a miskolci " Szarvas - patikából " desztillált vizet vásároltak vegyelemzéshez. Az 1873. dec. 7-én kelt Diósgyőri M. kir. Vasműhivatalnak a levelében pedig azt olvashatjuk, hogy a Selmecbányai Bányaigazgatósághoz elemzésre küldött egy láda érccel együtt vitték Borbély Lajos volt vasgyári gyakornok elemzési adatait is Diósgyőrből. Ezt igazolják a diósgyőri nagyolvasztó 1871. évi üzemi jelentései, ahol az üzemeltetési paraméterek mellett rendszeresen érc és salakelemzési adatokat is közöltek. A vegyi laboratórium, ( vagy ahogy akkor nevezték "vegyműhely" ) már nem az üzemek épületében kapott elhelyezést, hanem a korszaknak megfelelően egy önálló helyiségben az ideiglenes irodaházban, ahol 1871-ben kezdte meg működését.

Az 1881 - 82-es gyárbővítés során került a vegyműhely a hivatalházból a jelenlegi helyére. Az építkezéseknél és a laboratórium későbbi vezetésénél Friedmann Arnold vegyészmérnök nevét kell kiemelni, aki feltehetően a régi laboratóriumban is tevékenykedett. A vegyműhely munkáját jellemzi, hogy 1883-ban már rendszerezett nagy főkönyvet vezettek az elemzésekről. Meglepő a vizsgálatoknak az a széles köre és gazdagsága, amivel már az akkori vegyműhely foglalkozott.

A magyar nyelven vezetett főkönyv csoportosításában megtaláljuk az:
a) ércek és hozaganyagok elemzéseit;
b) vasneműek elemzését;
c) gázelemzéseket és
d) különféle vizsgálatokat: lobbanáspont, fajsúlymérés, cukortartalom vizsgálatokat. (A cukortartalom elemzésének gyári vonatkozású szükségességét egyenlőre nem ismerjük.)

Ebből a főkönyvből értesültünk arról, hogy 1883-ban már tömeges mennyiségű szakítópróbát elemeztek a vegyműhelyben, sőt összehasonlító vizsgálatokra a resicai és a Krupp-művek anyagaiból is szakítókísérleteket végeztek. Arról nincs feljegyzésünk, hogy Diósgyőrben mikor kezdték meg először a szakítóvizsgálatok végzését, csak az a közvetett adat áll rendelkezésünkre, hogy a vizsgálatok 1883-ban már folytak.

Az 1881-82-es bővítés során a hengermű mellett külön "próbagépházat" építettek. Ennek hagyatékában találták meg a nagyütő-vizsgálati könyvek közt az 1892. évi 34. és az 1896. évi 37. sorszámot viselő anyagvizsgálati főkönyvet. A könyvek sorszámának idő- és nagyságrendje arra utal, hogy ezeket a vizsgálatokat már előtte több évvel megkezdték.

A Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Aczélgyár Története 1765-1910 című, a Miskolcz Szelényi és Társa Könyvnyomdájában 1910-ben megjelent kiadvány ezt írja:
" Az aczél anyagok vegyi vizsgálata az új kor követelményeinek nem felelvén meg többé, a vegyműhely hozzáépítés által kibővíttetett, hogy abban egy teljesen berendezett mikro- és makroszkópiai intézet elhelyezhető legyen. "

" Ennek a lelkes munkának úttörője és a jelenlegi metallográfiai laboratóriumnak az alapítója és megszervezője Fábry Zsigmond okl. kohómérnök volt. "

Itt értünk vissza az egyesület alakulásának korszakához. Az eddigiekből megállapítható, hogy amíg az anyagról alkotott tudományos kép kezdetleges volt, de a vas és acél elterjedtsége, alkalmazása jelentős tömegtermelést igényelt, addig a piaci bizalom megnyerésére, a megbízhatóság vizsgálatára és a beszállító kiválasztására alkalmazott módszerek megegyeztek a mai eljárásokkal.

Ahhoz, hogy tudatos, kézben tartható korszerű technológiák készüljenek, szükség volt a vizsgálatok fejlődésére, az eljárások szabványosítására, ezen keresztül pedig olyan segédletek elkészítésére, amely alapján tudatosan állíthatók be az anyagok megkívánt optimális tulajdonságai.

Úgy gondolom ennek a célnak volt hatékony műhelye az Anyagvizsgálók Egyesülete.

Annak vizsgálata, hogy milyen hatással volt az egyesület a diósgyőri anyagvizsgálatra, anyagvizsgálókra ezen keretek között nem lehetséges. A személyekről elmondható, hogy minden korban voltak országosan elismert egyéniségek Diósgyőrben ( Friedmann A; Fábry Z; Jacsó J; Németh E; Paksy L; stb. ), akik bekapcsolódtak az országos és nemzetközi kutatási projektekbe, részt vettek az egyetemi oktatásban. Ezek jelenlegi jogutóda a METALCONTROL Kft., amelynek keretében működik a Miskolci Egyetem Minőségbiztosítás Kihelyezett Tanszéke.

Az Anyagvizsgálók Egyesületének is korai eredménye lehet az a jelentős fellendülés, ami az új acéltípusok kifejlesztésében mutatkozott meg a diósgyőri acélgyárban. Az 1920-as években megjelent szerkezeti acélokat bemutató prospektus több mint húsz acélféleség legfontosabb paramétereit, valamint a kovácslásra és hőkezelésekre ( lágyítás, edzés, megeresztés ) adott technológiai paramétereket. Ennek javított kiadása, amely 1930 körül lett kiadva, már megeresztési diagramot is tartalmaz, sőt egyes acéltípusoknál a szelvényméret hatásának figyelembevételére is tartalmazott diagramokat ( 4.ábra ).

4.ábra
Részlet az 1930 körül megjelent prospektusból.

A prospektus adataihoz a kisérletek és vizsgálatok a diósgyőri laboratóriumokban készültek. Meg kell még jegyezni, hogy ezzel párhuzamosan elkészült a szerszámacélokat bemutató prospektus is, amely 40 különböző felhasználásra kifejlesztett acélfajtát tartalmaz, ebből a gyorsacél típusok száma kereken 10.

Ezen adatok jelentőségét úgy lehet reálisan értékelni,ha tudjuk, hogy Taylor az 1900-as évek elején fedezte fel a gyorsacélt ( R3 ) és ehhez képest 20 évre már 10 különböző típusát gyártották Diósgyőrben.
Mindkét acéltípus hőkezelésével kapcsolatban pedig jelentős adat, hogy az első izotermás átalakulási diagramot 1930-ban rajzolta meg E.Bain az ezzel kapcsolatos publikált gyűjteménye (Atlas zur Wä rmebehandlung ) pedig 1956-ban jelent meg.

Végezetül el kell mondanom, milyen nagy öröm számomra,hogy magam is bepillantást nyerhettem a több mint 225 éves Diósgyőri Vasgyár, ezen belül pedig az anyagvizsgálat történetébe. Érdekes, ma is aktuális módszereket és felkészült, igényes, a világ tendenciáit alakítani és követni tudó személyeket ismerhettem meg, akik utódainak megtiszteltetés magunkat tudni.